Kedves Közönség!
Gyakran teszek eleget hasonló felkéréseknek, de az ezen események sorából több szempontból is kiemelkedik a mai. Ennek oka az előzményekben keresendő.
Mivel nem vagyok sem művész, sem avatott ítész, ezért egyszer segítségért fordultam rajztanár barátomhoz, hogy némi szakmai ismerettel vértezzen fel mondanivalóm összeállításához. Akkor, tavaly nyáron Hajdúszoboszlón kiállító Dégi Éva dicsőszentmártoni festőművésznő egy kicsit megilletődve tudakolta, hogy mi a véleménye vajon tanár úrnak az ő képeiről. Megnyugtattam, hogy nagyon tetszettek neki, és be is mutattam őket egymásnak. Most itt a tavasz, és újabb kiállítás megnyitón – ezúttal kiállítóként – köszönthetem Agárdi Lajos tanár urat, aki képeivel időközben bemutatkozhatott Dicsőszentmártonban. Az itt látható képek többségével a fiatal művész szülővárosát képviselhette az általa rajongva szeretetett Erdély, szívében található testvértelepülésen.
A másik csöppet sem másodlagos ok – amiért örömmel fogadtam el a felkérést – közös hitünk, a Lajos egyéniségében oly mélyen gyökerező református vallásunk. Bizonyos vagyok benne, hogy Krisztus meggyőződéses és tanult követőjeként kivételes alkalmat jelent számára, hogy e felszentelt helyen mutathatja be tehetségét. Mondom: „bizonyos vagyok”, mert az Ő végtelenül szerény személyiségétől semmi sem áll messzebb, mint az ezzel való esetleges hivalkodás. Azt viszont már tőle tudom, hogy régi, nagyon erős baráti szállak kötik ehhez a gyülekezethez, amely ezúttal abban kelt segítségére, hogy művészi pályáján újabb lépéssel segítse az előrejutásban. Köszönet érte!
Lajos már gyermekkorában elindult azon az úton, ami elrendeltetett számára. Tehetségének kibontakoztatásában mesterein kívül, bizonyos, hogy égi segítői is vannak, hiszen látva e kiállítás képeit, szembetűnő, hogy mennyire kerek egész, egységes ez az anyag.
„A festészet számomra párbeszéd. Párbeszéd az alkotó és az anyag, a kép és a néző, a néző és az alkotó között. A kis dolgokban megmutatni a nagyot és a nagyban a kicsit, ez a célom.” – szól Agárdi Lajos művészi hitvallása. Tájképein az organikus formák csevegnek az ember alkotta felületekkel, de ez utóbbiakban is hullámzik a természet, mint cseppben tenger. Az ember alkotta formák és a természetes környezet egyszerre egészíti ki és ellenpontozza egymást képein. Nincsenek figurák, de képei még sem élettelenek, sőt árad belőlük az emberszeretet és az élet tisztelete, mert szereti alkalmazni a játékos ellentéteket – az ellentétek játékait. Bár nem fest emberalakokat, a képein mégsem érezzük, hogy hiányoznak onnan, mert a néző a saját lelkében egészíti ki azokat. Ez is egy fajta világnézet: - „az emberábrázolás nélküli emberiességé”.
A kiállított 17 kép ihlető helyszínei a hajdúszoboszlói fürdő, létavértesi szőlőskertek pajtái, hosszúpályi környéki tanyák, vagy éppen a gyalui havasokban meghúzódó mócz falu. Mégis tájképei fiktívnek tekinthetők, és valószínűleg hiába hasonlítanánk a valósághoz. Sokkal inkább tükrözik az alkotó belső lelki világát, mint a való világot. Sajátos, igazán sem stílus, sem alkotó iskolához nem tartozó képein a rendkívül mély lelkiség süt át.
Agárdi Lajos fiatalember. Képeit látva mégis nyilvánvaló, hogy az érett művészt és a lélek emberét tisztelhetjük személyében. 2001-ben végzett a Nyíregyházi Főiskola rajz-hittanár szakán. Pedagógusi hivatását jelenleg is a nagyhegyesi általános iskolában gyakorolja. Néhány év vagy évtized múlva, ha visszagondol, bizonyára mint sikeres időszakra fog emlékezni a mostanira, hiszen tavaly befejezte a Kossuth Egyetem néprajz szakát is.
Gyermekkora óta rajzol, alkotóvá azonban példaképei és mesterei formálták. Rácz György, aki hosszú szenvedés után a múlt hónapban végleg megpihent 14 éves kora óta vezette a festészet világában.
A Szoboszlói Művelődési Központ évtizedek óta működő, felnőtt alkotóművész kör vezetője, a néhány éve tragikusan korán elhunyt Valkovics Zoltán tanár úr, valamint főiskolai tanárai pallérozták a rendkívül fogékony és tehetséges ifjú alkotót. Mesterei mellett külön szeretné megköszönni azt a támogató szerepet, amit a szoboszlói művelődési ház tölt be pályája segítésében.
A művész utóbbi 2-3 alkotói évének legszebb darabjait láthatjuk a falakon. Agárdi Lajos képei bizonyítják a tehetséget, a termékenységet, amely alkotói munkáját jellemzi. Vegyes technikával készült művei az akvarell, a természetes pácok és a pasztell alkotói előnyeit ötvözik. A külön-külön is nehéz műfajnak számító technikák együttes alkalmazása a nagy mesterségbeli tudás biztos jele.
Azt szokták mondani, hogy egy kép többet ér, mint ezer szó. Nos, azt hiszem, Agárdi Lajos képeire fokozottan igaz mindez. Saját bevallása szerint nem a szavak embere, inkább festeni szeret. Képei beszélnek helyette. Sajátos szépségű belső tájakról, benyomásokról, hangulatokról, a mindig újat kereső művész érzékeny lelkéről.
Ideje, hogy a képek valóban elkezdjenek mesélni önöknek, … és én átadjam nekik a szót.
Köszönöm a figyelmet!
