Bemutatkozás

Szeretettel köszöntöm honlapomon!

Egyre üresebb környezeteinkben vágyik az ember a szépre, az egyedire, az emberire és az ürességet betöltő játékos és bőkezű mívességre. Kérem, pihenjen meg, töltődjön fel, időzzön el itt egy kissé!

Munkáim parányi hidak kívánnak lenni emberek között, világok között és festészeti megközelítések között. Megtalálja, amit keres az is, akinek szükségesek a tájképi fogódzók, és az is, aki nyitott a tájképen túlira.

Aki pedig saját környezetében szeretne egy-egy ilyen képet, keressen bizalommal!

Agárdi Lajos

Galéria


Rólam

1977-ben születtem. Hajdúszoboszlón élek. A rajzolás, festés egészen kicsi gyermekkorom óta része az életemnek, ami számomra sohasem volt hobbi, hanem világlátás, a világ megismerésének és az önkifejezésnek az egyik útja.

Az érettségi után a Nyíregyházi Főiskolára jelentkeztem rajz-hittanár szakra, ahol 2001-ben végeztem. A festészet terén végzett tevékenységemen túl tanárként dolgozom Nagyhegyesen. Alkotó munkának tekintem a gyermekekkel való foglalkozást is. Örömömet lelem az osztályfőnöki feladatomban, tanóráimban és a szakköreimben.

Munkám mellett 2002-ben beiratkoztam a Debreceni Egyetem néprajz szakára, ahol 2007-ben abszolváltam és sikeres államvizsgát tettem. A néprajzon belül a vallási néprajz mellett köteleztem el magam.

Református hitemet aktívan gyakorlom. Még diákként örömmel vettem részt a MEKDSZ (Magyar Evangéliumi Keresztény Diákszövetség) munkájában, a Debreceni Református Egyetemi Gyülekezetben, majd később a Csillagpont Református Ifjúsági Találkozókon vezettem csoportokat. Jelenleg nagyhegyesi diákjaim között tanítok hittant, és presbiter vagyok Hajdúszoboszlón.

Számos festőművész segítette szakmai fejlődésemet, akiknek köszönettel tartozom. Az általános iskola nyolcadik osztályától, 2008-ban bekövetkezett haláláig Rácz Györgyhöz jártam, aki rengeteget tanított. Művészeti és emberi nagysága, lelki tisztasága mindig is példa lesz előttem. Sokat köszönhetek Valkovits Zoltánnak is, a hajdúszoboszlói Felnőtt Képzőművészeti Kör vezetőjének.

Sokat köszönhetek azoknak a művészeknek, akik a festészet útján vezettek: Rácz Györgynek, Valkovits Zoltánnak, Palotai Erzsébetnek, Lukács Gábornak, Barczi Pálnak, és Bodó
Károlynak.

2003-tól folyamatosan számos művésztelepen vettem részt:

  • 2003-tól folyamatosan számos művésztelepen vettem részt: a Nyíregyházi Főiskola által szervezett alkotótáborokon, Hajdúszoboszlón, Polgáron, majd Zsákán
  • 2006-ban, 2007-ben és 2008-ban Kölcsey Művelődési Központ művésztelepét látogattam.
  • 2008-tól tagja vagyok a Hungarospa művésztelepének, 2009-töl a Kabai Alkotótábornak.
  • 2009-ben három szoboszlói festőtársammal, alkotó csoportot hoztunk létre, mely később a KAKSZ nevet kapta (Kátay, Agárdi, Kohári, Szatmári).
  • 2012-ben ebből hoztuk létre a Szoboszlói Alkotók Csoportját.

Az alkotás terén vallom, hogy a festészet Párbeszéd az alkotó és az anyag, a kép és a néző, a néző és az alkotó között…

Az alkotás folyamatában igyekszem gazdag, az anyagban rejlő lehetőségeket lehetőségeimhez mérten kibontakoztató felületeket létrehozni.

Aki tájképi fogódzót keres, megtalálja, aki a tájnál többet, bensőbbet, azt ezek a felületek vezetik tovább.

Szeretek úgy fogalmazni, hogy „tájképi utalásokat” festek. Vagyis tájat nem, csak „képet”. Ami azonban a néző emlékképei, lelkiállapota, érzései alapján, valós, külső vagy belső, és időről időre változó mindig új, mindig titkot rejtő, mindig megfejtésre inspiráló, „saját tájat” hív elő a szemlélődő lelkéből. A képeken legtöbb esetben nincs figura, de a képek mégsem embertelenek, hiszen maga a néző az, aki „belakhatja” a festményt.

Azt tapasztalom, hogy munkáim sok embernek okoznak örömet. Remélem, Ön is kedvét leli majd bennük.

Látogasson el a Galéria menüpontba!